Miért lettem Fordulópontok- és életrend mentor? - I.rész

2024.08.27
"A fűtetejű ház, kivételesen szerencsés körülmények páratlan összjátéka révén."
"A fűtetejű ház, kivételesen szerencsés körülmények páratlan összjátéka révén."

Fordulópontok- és életrend mentor - furcsa elnevezés egy hivatásra, igaz? Az életemből jött. Mert, hogy az életem is furcsa. Volt benne egy nagyon kerek egésznek tűnő, álomszerű szakasz. Egészség; fiatalság; házasság; 4 szolgálatkész és segítőkész szülő; két egészséges gyermek: fiú is, lány is; egzisztencia: nekem ügyvédkedés és a barátnőmmel 3 franchise ingatlaniroda 24 munkatárssal; új építésű ház, ami belekerült a Szép házak, kész házak újságba (csak kívülről engedtük fotózni); két autó; utazás a világ 42 országában. Többek között. Nagyon sokat segítettek a szüleink, anyagilag és szolgálatban is, és persze, nekünk is mindenért meg kellett küzdenünk. Nem húztam le az ablakot a piros lámpánál a kéregetőknek, nehogy beköhögjék rám a bacilusokat. Csinálják végig, amit én, és akkor ők is eldönthetik, hogy lehúzzák-e az ablakot másoknak. Végül is, amit akartam, előbb-utóbb minden sikerült. Egy idő után mégsem voltam boldog. Sőt, mindkét gyermekünk megszületése után nem sokkal, 3 évig, folyamatosan olyan köhögés rohamaim voltak, amelynek nem találták szervi okát. Infúzióra kerültem.

A ki nem mondott szavak.

Próbáltak kijönni. Majd - 3 év párterápia, pszichológus, szexuálpszichológus, orvosok után - válásban végződtek. Ma már tudom, mi hiányzott. Mindenünk megvolt, "csak" Isten nem volt benne a házasságukban, az életünkben. Pontosabban Ő fogta a kezünket, a kezemet, csak mi nem fogtuk az Övét. Egyikőnk sem.

És a válással, az új szerelemmel elindultam a lejtőn.

Aztán még fel is gyorsultam, úgy estem a szakadékba. A fizikai egészségem megmaradt, minden más tekintetben összetörtem. És nagyon sokat gondoltam az emberekre, akiknek korábban nem húztam le a bundában az autóból az ablakot.

/folytatás következik/